Itt vagyok kénytelen kókadozni a szerett intézményben, mert fél 3-tól töri lesz. Természetesen, kötelező jelleggel. A magyart megcsináltam, 6-ost kaptam és ezzel helyre állt a homeosztázisom. Így már újra Gogo vagyok, aki egyedül üldögél a szeretett intézményben. :-( Rengeteg dologról felejtettem el beszámolni, csak említés szintjén örökítettem meg.
Kedden a gépparkommal együtt jött Dinó. Vicces fazon, amolyan grátisznak éreztem a gép mellé. Ő volt a multiintermédiás szórakoztató egység. Már a második percben a drágája voltam és dugásra kényszerített. Na, persze, csak a kábelek terén. Kapott kávét és elszórakoztatott negyed óráig, majd elhúzta a csíkot. Örvendeztem a gépparkomnak, majd felhívtam ZénóZebulont, ki addig már kétszer, tűkön ülve csörgetett és elújságoltam Neki, hogy mi és hogy. Na, meg, hogy pár perc és zöld utat kap a pipás is. Bepötyögtem a youtube-ot, hogy ellenőrizzem a hangfalakat. Beírtam, ami először eszembe jutott (Gilmore girls, mi más), play gomb megnyom, semmi hang. Hangszóró kihúz, bedug (mostmár egyedül), semmi. Riadt telefon ZénóZebulonnak, aki bár gépszakértő, de értetlenül állt a dolog fölött. Nem maradt más hátra, mint a dühöngés. Aztán eszembe jutott, hogy fel kéne hívni Dinót, ki a gép apja. Telefonszáma persze nem volt meg, így kisebb nyomozást kellett folytatnunk Anyával, de a végeredmény a lényeges: távrecsegőn orvosolva lett a probléma. Nem véletlenül a gép apja ő. Mielőtt letettük, kellemes estét kívántam neki, mert szülinapozni ment. Ezt ő megköszönte, majd udvarias "puszi!"-val letette a telefont. Héhéhéhé! Hol vagyunk? Melyik tér-idő kontínuumban? Kicsit meglepődtem, de mire magamhoz tértem, már az éteri kapcsolatunknak vége szakadt, így azóta is értetlenkedem.
Tegnap előtt éjjel rám jött a vizsga-stressz, egy nem gyenge alul-felül kiszárítós, minden kijövős kórság kíséretében. Mármint, ez nem kíséret volt, ez már az (volt). Szóval a biosz-ökológia éjszakáján nem sokat aludtam. Nem, ez nem olyan, mint a reklámzabálóké. Nem sok kedvem volt bemenni vizsgázni, de a muszáj nagy úr. Összeszedtem magam, ittam a vizet az talán apolárossága és kis viszkozitása miatt bennem marad. Ezt a tételt húztam ki bioszból, majdnem mindent elmondtam, 3-ast kaptam teljes jegynek. Ez tökéletesnek bizonyult.
Utána következett az ökológia, amit már nem szeretek. Eddig sem volt az angol meg a társadalomismeret szintjén, most meg már végképp alul van. Soha többé ökológia! 2-est kaptam belőle, de ez is tökéletesen megfelelt nekem, a lényeg az volt, hogy túl legyek rajta!
Tegnap este nem voltam képes nagyon sokáig tanulni. ZénóZebulonnak kifejtettem az egész bal oldali fejfájásomat (ami mára a jobb oldalra tolódott - keep the balance!), és megszakértettem, hogy ez biztos aneurizma. Azt mondta, hogy nem az, mert... és itt felsorolta az összes érvet és ellenérvet az aneurizmával kapcsolatban, majd felállította a helyes diagnózist: migrén. Hát jó, üdvözöltem a fájdalmat, majd bevettem két fejfájás csillapítót. Lassan múlni kezdett a fájdalom, de a tételeket 1/2 3-ig tanultam. De, megérte!! :-)
Reggel, mikor épp a magyar vizsgai debütálásomra kapatam össze magam, hívott Tortás. Kicsit el vagyok hanyagolva ő általa, de lassan megszokom. (Közben duruzsol a fülembe a Csodabogár zenekar, mindjárt elkezdek ugrálni, mint tegnap este. Mámoros éjjjjjji vágtázás, mámoros éjjjjji vágtázás). Felhívott ő az iskolából és sírt, mert Guccis már megint belerúgott. Bonyolult az ő kapcsolatuk, sajnos az én külső szemlélő szemüvegem sem jó már arra, hogy objektíven tudjak hozzá- és beleszólni. Legalább a tanácsolás szintjéig. Nincs értékelve eléggé, pedig nem terem ilyen lány minden bokorban. Meg kéne becsülni, barátom! Azért próbáltam elmondani neki, hogyha minden kötél szakad, ne célozgasson, ne dobjon fel magas labdákat, amik nem találnak lecsapásra, hanem beszéljen érthetően. Az történt, hogy elmaradt valami fakt és ezért az egész bagázs bent ült egy órát. Tortás, persze, elkésett és mikor Guccis felhívta, hogy nem kell sietnie, Tortás ragaszkodott hozzá, hogy mégis útnak indul és vele tölti ezt az egy órát. Tortás kicsit késett (most kivételesen a buszok, villamosok menetrendje miatt), de Guccis nem foglalkozott vele, mert későn jött. Felvilágosítottam Tortást, hogy mondja meg ennek az embernek, hogy miatta van itt, miatta jött be. És, hogy higgye el, talált volna magának más elfoglaltságot erre az egy órára, de ő fogta a táskáját, kabátját és bement. És, azt is hozzá tettem, hogyha ebből az egyenes beszédből nem ért, akkor majd ha találkozunk feldugom a seggébe a topmanager telefonját! Talán nem kedvelem? Legutóbb mikor találkoztunk, próbáltam kedves lenni, de ő kivonta magát a forgalomból és élvezte a zene által nyújtott kellemességet. Hát jó, én megpróbáltam. Megegyeztünk Tortással, hogy ez az ember egy EQ nulla. Na, de akkor nem értem, hogy miért van még mindig vele?? Sokszor átpörgettem már ezt az agyamon, de nem jövök rá. Mondjuk, ha a szívemmel nézem, akkor értem. Azt hiszem. "Mindegy szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e" Na, most megint szomorú vagyok. :-(
