HTML

GoGo

Friss topikok

  • primp clothing: visit my site and get information on primp clothing (2010.03.06. 18:16) szemek
  • csibike: Wow, látom, megtetszett a leg-es ötletem :)) Így mintha könnyebb lenne összefoglalni az évet, ezér... (2010.01.09. 17:46) évértékelde
  • Gogo: ha nem az exam periodban csinálnám, akkor megengednéd? :D by the way: attól még, hogy angolul fol... (2010.01.04. 23:26) blog-dilemma
  • Gogo: behalt a blogol, és csak most láttam meg, hogy jött komment. természetesen kifejtem Neked, és nem ... (2010.01.04. 03:08) kultúra
  • Gogo: csak száz év múlva, ne ez a dal legyen.. szép! (2010.01.02. 00:17) zenemuzsika

Címkék

álmom (1) autós (1) changes (1) egyetem (3) én (1) gyerek (1) harc (1) hiány (1) itthon (1) jajnemtudom (1) kaland (1) kultúra (1) orvos (1) péntek (1) pszicho (1) reklám (1) terepgyakorlat (1) terepismeret (1) új (1) vicces (1) Címkefelhő

prototípus

2009.01.23. 23:24 Miss Cinege

Minden szerkezetnek van egy prototípusa, amin kipróbálják. Mi a jó benne, mi a rossz, mit kell javítani, tökéletesíteni. Két napja kifejlődött bennem egy elhesegető gépezet, ami a családom rossz és még annál is rosszabb gondolatait, kritikáit és mondatait hesegeti el a fülem mellől. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, hogy mindig ott van a fülem mellett és, amikor ezek jönnek, elkezd hesegetni. Általában ezeknek a gépeknek szokott lenni egy, előre megtervezett prototípus napja, amikor próbálnak különböző szituációkban. Melegben, hidegben, esőben, szélben, este, reggel.

Ma, előre nem tervezett prototípus este volt, bejelentettem ugyanis a családnak, hogy jelentkeztem a nyelvvizsgára. Anya bátorított, ezzel nincsen semmi baj. Műkedvelőné, kinek (én hülye) bevallottam, hogy jövő héten szeretnék egy kicsit lazítani és nem tanulni, azt mondta, hogy 5 nap alatt pedig nagyon sokat lehet tanulni, szóval szerinte ne pihenjek. Pláne, hogy az eredeti tervem a január végéig szóló pihenés volt, de ezt nem is mertem mondani. A nagyobb falat Epi és Enyi volt, kiknek fokozatosan kellett beadnom azt, hogy egy régóta dédelgetett vágyukat váltom most valóra és nyilván nem az ujjamból szoptam ki, hogy meg tudom csinálni a nyelvvizsgát. Megkérdeztem a nyelvi illetékest, aki nyelviskolát ajánlott. Utána néztem, jelentkeztem (ZénóZebulonnal együtt nyomtuk meg a gombot). Felhívtam Epit, kinek elújságoltam a magyar eredményeket és a jelentkezést, majd letette, mert épp akkor ért haza Enyi. Később visszahívtam őket, Enyi vette fel, akivel egy buta játék játszásába kezdtem. Felvette a telefont, és én megkérdeztem, ki beszél? Nem vette az adást, ezért lejátszottam neki egy személyben. Az (lett volna) a lényeg, hogy mivel ugyanaz a nevünk, én megkérdezem ki beszél?, ő elmondja, aztán én is elmondom. És a végén rájövünk, hogy ez nem lehetséges. Elnevetjük magunkat, majd beszámolok a mai napomról, ő is az övéről és letesszük a telefont. Ez a tervem már ott megbukott, hogy nem értette a játék elejét. Aztán belekötött a nyelvvizsga időpontba, hogy túl közel van az érettségihez és, hogy egyszerre a kettőre nem fogok tudni felkészülni. Az egyébként sem stabil lelkiállapotomat egy nagyobb levegő vétellel romba döntötte. Megkértem Anyát, hogy vegye fel a telefont, hogy ne csak én hallgassam ezt a csodát. Mikor Anya felvette, Enyi engem baszott le, hogy ne tegyem le a telefont. Mondtam, hogy nem én tettem le, Anya vette fel és most ő az ágy egyik, én az ágy másik végén ülünk és sztereóban, konferencia beszélgetünk. Itt jött a bosszú és ebben a pillanatban vette fel Enyi a megmondó ruháját, én ne beszéljek vele így, mert akkor majd ő is így beszél velem és akkor vége lesz a barátságnak. Húha.
Ebben az egészben az esett a legrosszabbul, hogy Anya ott ült mellettem és nem szólalt meg, hogy "Gogo ilyet nem csinál, hogy leteszi a telefont, miközben te beszélsz", csak lesett, mint a luki nyúl (by Nővérem). Letettem a telefont az ágyra, de még így is kitűnően hallottam, hogy nem kellene nyelvvizsgáznom, mert nem lesz jó az érettségim. Éreztem, hogy ez most nekem szól, tehát a fülemre kell helyeznem a telefont. Pedig már kezdtem előkeresni egy könyvet, hogy olyan legyek, mint Rachel a Jóbarátokban, amikor az anyjával beszél. Enyinek lassan elkészült a teljes megmondó ruhája, mert "én megmondtam, hogy tavaly kellett volna ezt a nyelvvizsgát megcsinálni!", mire mondtam, hogy akkor biztos nem sikerült volna, mert akkor még ennyit sem tudtam, mint most. Erre jött a "hogy beszélsz velem, fiam?!" sorozat következő epizódja. Értelmetlen fasságokat, csak neki szabad mondani? Csendesen sírtam, talán Anya is csak akkor vette észre, amikor a könnyek már az egész dekoltázsomat ellepték és olyan voltam, mint aki most jött be a zuhogó esőről.

Végkonklúzió: van még mit alakítani ezen a hesegető gépezeten (és a családomon is). A változást én fogom elkezdeni, ha más nem képes rá és csak könyörögni tudok a Mindenséghez, hogy legyen hozzá elég erőm! Ja, és leadtam a biológiát, ezt meg se merem mondani.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gogoblogja02.blog.hu/api/trackback/id/tr526429397

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nővéred 2009.01.26. 07:57:05

Én nagyon drukkolok!!! Tudom, h sikerülni fog!!! A hessegetés és a nyelvvizsga is. A sorrend nem fontossági.
süti beállítások módosítása