Vegyes ez a mai nap. Barátságok és arról szóló szónoklatok hangzottak el ma, amibe "még Platón is belevörösne" (by ZénóZebulon). A kölcsönös és kölcsöntelen barátságokról szólt a mai matek óra - nekem. Forrott mellettem a levegő, amikor "nem biztos, hogy a másik is a barátja" témájú mondatok elhangzottak. Tudom, hogy padtársam nem haragszik rám, én mégis rosszul éreztem magam emiatt. Nem csak Platón, én is belevörösödtem. Kicsit fáj is, hogy nem voltam ott, mikor kellett volna, de igyekszem pótolni. Nem mintha lehetne. De nagyon igyekszem!! Zenén a vonós hangszerekről beszéltünk. A tanerő megkért, hogy szóljak pár szót Öreghölgyről (a hegedűm) és én, okos, tisztelettudó diákhoz méltóan megtettem. Az, hogy nyeltem a könnyeimet mitsem számított számomra. "És, hogy a hegedű így és hogy úgy és mit gondolsz erről, Gogo?" A végén már magamtól beszéltem róla... Úgy láttam, jobb kiadni ezt a fájdalmamat úgy, hogy beszélek róla. Rejtett könnyek közt hagytam el a tantermet :-(
Ma felhívott a Fehér zsetonok királya. Épp rosszkor. Nem tud jókor hívni. Egyik alkalommal alszom, másik alkalommal beszélgetek... - szerintem fel kéne adnia. Próbáltam a Rachel féle telefont az asztalra tevős taktikát, de nem vált be. Végül, sikerült leráznom és a hazugságos skill-jeim csapdájában tovább beszélgetni. :-) Kicsit időzavarom volt, úgy éreztem, péntek van. Kedd délután? De, mindennek ellenére igyekeztem jó árnyék lenni, de szerintem nem voltam. Látott már valaki zöld ruhába burkolózó árnyékot? :-) Mikor hazafelé tartottam felhívott Mr. Honnan. Felhívta az ő Lady Bárhol-ját. Szívem, hangom remegett, de szófordulatokkal lepleztem őket és ő ebből (szerintem) semmit nem vett észre. Legalább is remélem. (közben Újságírónál láttam meg ezt a személyes üzenetet: "Rohadna le a keze annak, aki képes betörni tisztességes emberekhez" - én csak elolvastam, nem kívánok senkinek semmi rosszat, mert visszaüt) Tegnap bemásoltam a Nővéremtől kapott zenéket a médiatárba és, ha már elől voltak, meg is hallgattam őket. A verses adaptációk a legjobbak, na meg a Szarvasolás. Most is ez megy.
LLI lemondta a mai délutánt, mert revizori szemüveggel figyelik az ő munkáját, így jövő héten ugyanekkor fogunk a találkozóra sortkeríteni. Örülök, hogy újra foglalkozik velem. Segít elengedni a múltat és az azzal járó fájdalmakat. Kinyitja a szememet a jövővel kapcsolatban és a közreműködésével megtalálom a helyes utat a napok kusza eseménysorozatában. Megtanított nem lealacsonyodni mások szintjére, felülről vizsgálni mindent, ami történik. Ezt a fajta stratégiát ZénóZebulon is mondta nekem, csak Ő ún. harmadik személyként említette. Szóval, majd jövőhéten - mikor már lecsillapodtam - megszakértjük az életemet.
Rájöttem, hogy túl sok közös van bennünk Tortással és ezen azonnal változtatni akartam. Szeretjük például a csokit, úgyhogy innentől én áttérek a zabkására. Szeretjük mindketten az ő legfiatalabb kutyájának fajtáját, ezért én innentől a német dogokat fogom szeretni. A Született Feleségek szeretet is közös, ezért én innentől elkezdem nézni a Szomszédok című nagysikerű sorozatot. Valamint ő is szeret a szobámban találkozni velem, meg én is, szóval innentől kezdve egy kávéházban fogunk találkozni. Csak, hogy ne legyünk sápadt arcú emberek. Ebben a pillanatban tárcsáztam fel őt, és elmondtam neki ezirányú elköteleződéseimet. Azt mondta, hülye vagyok és találkozzunk. Megkérdeztem tőle, hoz-e csokit? Azt mondta, nem. Csak azért mondtam igent a találkozóra, mert nem hoz magával csokit. Ellenben, ha zabkását hozna...
Mikor Tortás képeit birizgáltam vasárnap, eszembe jutott egy szám, a Barbie girl. Na, ez csak azért lehetett, mert Bimbus meg System megígérték, hogy átírják nekem ezt a szöveget. Úgy, hogy rólam szóljon. Így már nemcsak saját versem, de saját dalom is lesz. Ja, és el ne felejtsem a saját cédét, aminek elkészítésében ZénóZebulon segít. A címe igen csak sokat mondó lesz, de ez még meglepetés. Hahaha, "life is my creation". :-)
Ma teljesen és véglegesen össze és megszerkeztettük az újságot Képzőművésszel. Egy órán keresztül szórakoztatott, ami közben persze komolyan dolgoztunk. A saját íráshoz, saját kép dukál - gondoltam én, így megkerestem azt, mi legjobban illett a hangulatomhoz. Képzőművész megdícsérte a művet az ő fejlett esztétikai érzékével az előtérben. Azt mondta rendezzek belőlük kiállítást. Erre én azt mondtam, hogy oké, de körülbelül három darab van a birtokomban, a többit ellopták. Ezen ő jót vidult, én kevésbé, de mindenesetre megköszöntem. A fotós felsőoktatási intézményt úgyis buktam már.. :-(
