Kedves emberek! 6 éves korom óta mától újra nem hervadok el! :-) És van egyenes hajam, meg színes harisnyám meg póóólóóóóm, amiben hitelesen alakítom az árnyékot :-), és láttunk szexelő galambokat. Még mindig és megint visítva röhögök ezen! :-) Jó pont jár nekem, mert én vettem észre őket. :-)) *visííít*
Lefosom a bokám a holnapi színháztól. Napok óta azon gondolkodom, hogy nem vettem részt Pocahontas életében eddig, és nem is találom a felszállás jelzőt. Ő nem csak egy átlagos kislány, ő Pocahontas, aki lovagol, íjakkal lő, és a macskát feldobja a fára. Nekem a kislány nem ilyen (mert nem egy átlagos kislány - az előbb mondtam el!). Az én lelkemben állandó felháborodás van, meg szomorúság, hogy nem babázik, nem jár balettórákra (ehelyett karatére és szeptembertől iskolába), hogy nem hegedül és nem hord sárga kisszoknyát. :-( És mivel én vérbeli lány vagyok (vagy legalábbis annak tartom magam), nem is tudok neki ajándékot venni. Ha mégis kell, klisékben és könyvekben gondolkodom. Egyszer vettem neki egy babát, az anyja majdnem kinevetett. Előttem van a 7 éves szülinapi képem, piros, függőlegesen fehér virágos (!) felső van rajtam, kisszoknya (ez nem látszik, de emlékszem), rózsaszín rózsáim vannak és málnás tortám. Valamint miss Minnie fejem van, amikor épp elfújom a gyertyákat. Elképzelem őt, a 7 éves szülinapján... kisnadrágban és zöld felsőben, csokitortával (klisééé!), lufikkal meg rohangálással. Ellenben az enyém meghitt volt. "Bezzeg az én időmben!" - ó, te jó ég, ez már az? Legalább lehetne benne egy parányi kislányság, hogy tudjak a gyerekkel mit kezdeni!!!
Már kezd 'tudni' a gyerek, kezdni érteni milyen a játékokon kívüli világ (én mondjuk nem annyira) és van egy tök béna nagynénje, aki azt szeretné, hogy sárga tütüben járjon hegedű órákra. Valamint, nem értem, hogy mit beszél, mert néha magával ragadja a blabla nyelv és akkor össze-vissza hadovál, én pedig próbálok értelmes fejet vágni és amikor visszakérdez, blabla nyelven válaszolni. Ezen mindig nevet, és akkor kicsit büszke vagyok a tök béna nagynénjére (aki, ha eddig nem derült volna ki, magam vagyok).
Na, de itt van ez a holnapi színház is, amivel nem tudok mit kezdeni. Egyrészt, mert egy légtérben lesz Cunci, Fekete Özvegy és Segédmotoros és félő, hogy ez az esemény vérengzésbe torkollik. Kifejlesztettem egy viselkedést Cuncival szemben és egy másikat Fekete Özveggyel, Segédmotorossal és Pocahontassal szemben - e kettő szöges ellentétei egymásnak. Ellenben, holnap ebből a kettőből összemixelt tökéletes érettségizőt kell alakítanom, aki ráadásul pontosan odaér a megbeszélt időpontban, a megbeszélt helyre (ez a legnagyobb kihívás!). És nem bőgi végig az egész Dzsungel könyvét. Ha egy zárójelet tennék a post elejére és végére, talán megoldanám a dolgokat... Próbáltam kicsikarni Fekete Özvegyből egy előtalálkozót az össznépi találkozó előtt, de csak annyi jött össze, hogy vigyem el Lovasnak a Kék bibliát. (köszi!) Az előtalálkozóra azért lett volna szükségem, hogy beleszokjak a hármukkal való kommunikációba és mikor Cuncival eresztődnek össze egy küzdőtérre, mentsváramként legyenek ott ők nekem. Hogy miért kell nekem mentsvár? Azért, mert sajnos, Cunciban ott van egy óriási háttérutálat az egész bagázzsal szemben. Ez a háttérutálat olyan, mint a háttértudás - bármikor tud vele élni, bármelyik pillanatban elő tudja szedni és megosztani a tudását (ami jelen esetben gyűlölet fröcsögés). Nem mintha meg tudna bennem fordítani bármit is, vagy kétségbevonhatná számomra azt, ami Fekete Özvegy és Segédmotoros között van, de mégis minden egyes alkalommal megpróbálja, mikor pontosan tudja, hogy én nem utálom ő(ke)t. Ezért is kerülöm őt és ezt a témát mostanában, mert mint említettem volt, menekülök azoktól az emberektől akikben van gyűlölet.
Miután leérettségiztem, karon fogom Fekete Özvegyet és leültetem egy padra, majd viszek inni, mellé ülök és megkérem: meséljen nekem Róla! Ő az én egyetlen utam Felé, hiszen vele élt és tudom, hogy objektíven tud róla beszélni és nincs benne irigység. (Cunciban van, mert Ő mindig jobb volt a szülők szemében és "bezzeg Ő.." - mondták neki mindig) A legbugyutább kérdésem, a "mi volt a kedvenc színe?", de még ezt sem tudom és félek is megkérdezni. (hiába, nem vagyok Carrie Bradshaw) Rengeteg kérdésem lenne, a hol ismerkedtetek meg?-től a "hogyan szállhatnék fel arra a buszra, ami Pocahontas életének busza és ti mind utaztok rajta?"-ig.
Na, most megyek és göndörre alszom a sima hajamat! (és megint jó sokat írtam. de jó volt! - zárójel bezárva)
