Annyi mindent tudnék most írni, de nem jön számra szó a fáradtságtól. Írnék a munkahelyi kapcsolatok, barátságok elhalálozásával kapcsolatos érzéseimről, a baráti cserbenhagyásról és arról, hogy a Szeretett Intézmény néha át tud esni a ló nagyon másik oldalára. Ma megint megalázták Anyát és most azon vagyok, hogy felhívok egy illetékest és megmondom neki, hogy a picsába induljon el most rögtön. Ha akar, ott felügyelhet. A magyaromat, mellesleg, el se hiszem. És véletlenül megnéztem a töri kalóz megoldásait valami hülye honlapon és már a második feladatban találtam önhibákat, ezért inkább holnap be se megyek.
Erről később bővebben.
