GoGo

"Egyetlen szó jutott eszembe: akurvafaszba. Így, egybe'." - ez a mondat Kiss Ádámtól származik. Tegnap megnéztem, aztán ma is, úgy röhögtem, hogy sírtam. Na, nem mintha nem lett volna miért, dehát meg kell dönteni a napi rekordomat.

Éccsanyámmal kedvesen nem tudunk meglenni egymás mellett, így kezdek megőrülni. A "gyere haza, sőt el se menj. vagy ha mégis korán gyere." már túlzásnak tartom. A tegnap este óta tartó fejfájásommal ezt már nem nagyon tudtam tolerálni és így kisebb-nagyobb kiabálások után kifundáltuk (hangosan, persze), hogy akkor Anya majd eladja a mindent és mindenki külön lakásba költözik, álljak talpra. Muhaha.. Ez az egész azért volt (reggel 8-kor), mert Enyi érkezik ma s én tegnap nem raktam rendet a mindehol. Húú, mert ma ezt -kialudva, fejfájás nélkül- nem lehetett már megcsinálni. Ezután bánatomat egy algopiranhába és kávéba fojtottam, majd éhségből milánóit ettem kávéval. Na ennek az lett az eredménye, hogy jó barátom a budi, mert mire visszaérek a szobámba márazonnal fordulhatok is vissza. Hát így élünk mi.

Csütörtökön dél körül felhívtam LLI-t, ki megígérte hétfőn, hogy felhív. Vagy inkább kedden hív, de mindenképpen hív. Ühüm, azóta is sokat és sokszor beszélünk. Ezt megelégeltem és úgy gondoltam, hogy fájdalmas búcsút veszünk egymástól, mert ez így nem mehet tovább. Ezt szerda este, kissé lelkirokkant állapotban megvitattam ZénóZebulonnal, ki támogatott tulajdonképpen mindenben. Főleg abban, hogy minél hamarabb hívjam fel. Csütörtökön aztán LLI-t sikerült telefonvégre kapni, aki szörnyű bűntudatban szenvedett amiatt, hogy engem nem nagyon hívott fel. És? Ez hozzám valahogy semmiféle formában nem érkezett meg. Mondtam neki, hogy látom a munkakapcsolatunk menetét és most a fájdalmas búcsúzás gondolatával/tényével hívtam őt fel. Ja, hogy én máshoz szeretnék menni helyette? Erre rögtön kapott a naptárja után, mert ezt szerinte személyesen kell megbeszélni. Lehet, hogy ezt előbb kellett volna elsütni. Sajnálom, nekem szükségem van egy lélekismerőre, aki más megvilágításba helyezi azt az utat, más perspektívával ruházzal fel azt az El Camino hosszúságú macskaköves valamit, ami előttem van. Erre azt mondta, hogy örül, hogy humoromnál vagyok. Igen, ezt enélkül nehezen lehet túlélni. Szóval, jövő csütörtökön lesz a nagy találkozás. Nem mondom, hogy szívesen intek neki pá-t, mert a 6 év még csak 6 év. Jézusom, ennyi idő alatt egy gyerek felnő. Ezt is mondtam neki, nyilván ezért a csütörtök.

Közben, ahogy itt nézegetem a hírhedt szórakozóhelyek koncertprogjaimait látom, hogy Kumbi és Rokkzenész koncertje egy napon lesz. Ajjajjajj, micsoda dilemma. Mikor ezt megláttam épp Tortással beszéltem telefonon akkor és azóta Rokkzenész valódi nevét visítom olyan hangon, amit csak a denevérek hallanak meg. Ja, és még tanulni is kell az ember lányának! Nehéz az élet. Rokkzenééész... :-)