Mindig akkor vannak heves és szeles és minden-bajom-van-de-főleg-félek viharok, amikor abszolúte nem beszélünk. MLB-m s én. Én meg persze össze-vissza fosom magam itten egyedül. A la virtualité és egyébként is. Nappali fényesség van néha a villámoktól...
Láttam Raul-t msn-en, de nem írtam neki. Majd holnap hasít belé a felismerés, hogy micsoda csodálatos és különleges lány lett abból a kis csitriből, akit ő 3 éve látott utoljára. Úgyis én leszek a nyerő - ki más? (Egyébként koránt sem vagyok ilyen magabiztos. Lerágtam az összes körmöm és lefosom a bokám)
És el se tudom hinni, hogy hamarosan vezetni fogok. Sőt azt se hiszem el, hogy egyetemista vagyok. Meg ez a diéta... Az elsőről és az utolsóról a Mézga család nem tud semmit és ennek rossz vége lesz ám. Én tudom, a barátaim is tudják, Anyám is tudja - csak nem csinál semmit. Ma Enyiék hazaérkeztek a csodálatos nyaralóhelyről és suttogtam Anyának, hogy mondja meg a vezetést, de nem tette. Aztán énekeltem neki "mo-oond me-eeg a veze-tééé-st!", de nem tette. Már majdnem azon voltam, hogy felhívom Enyiéket és a következővel állok elő: "Hellósztok! (ezt sose mondtam még) Remélem jó volt a nyaralás és hogy simára aludtátok az idegeiteket! Szóval az van, hogy pcos-em van plusssz vezetni tanulok. Meglepő, mi? Na jó, örülök, hogy beszéltünk, jó éjszakát!" De úgyse merem megtenni.
Nem tudok aludni és van új sztár szövegem: "Elnézést tudna szerezni egy targoncát az érzelmi poggyászomnak?"
u.i: és a blogom már nem toplistás. :-( Felmerül a kérdés: mitől lesz egy blog toplistás? :-(
