Más ez a rendszer, ez az élet. Úgy értem, a Nagyintézményes hallgatók élete. Ezek az emberek olyan végletes és végleges következtetéseket vonnak le egy "szia"-ból, hogy az eszem megáll, nem győzöm mentegetni magam. Szombaton, igen mi akkor is, el akartam menekülni; ki ebből az egészből. Kell a francnak, majd leszek mondjuk .... vécésnéni? Ezért az ötletért egy életre hálával tartozom a családomnak! Annyira idegennek tartom ezt az egészet, annyira félek tőle, hogy most nem tudok elaludni.
Folyamatosan szembe találkozom "újságírókat keres a ! gyere és csatlakozz hozzánk!" hirdetésekkel. Ez most célzás a sorstól, hogy más úton járok vagy csak a szenvedélyes grafomániám nyilvánosságra vágyik? Nem tudok ezekkel mit kezdeni, még várok.. Az egyikre csak oda lesz írva, hogy "Gogócska drága, írók és írónők gyöngye! Csak téged várunk! Gyere, csatlakozz hozzánk, írj velünk/nekünk!" (sült galamb nem kéne?)
Ma itt volt a delegáció a Királyok városából. Pocahontas eszméletlenül édes, nagylány. Változatlanul tartja a véleményét, hogy viccesen beszélek. És ezt a véleményét különböző módon becsomagolt bókokban küldi felém. "Olyan viccesen beszélsz. Beszélj még!" vagy "Ezt mégegyszer, Gogó (persze nem így hív), ez nagyon vicces volt!" vagy "Anyaaaa, de ugye nem megyünk még?! A Gogó (persze most sem így hív) olyan vicces. Nagyon viccesen beszél!" Nagylány már ő, ma együtt nevettünk. Egy pillanatra, persze, elállt a szavam. Azt kérte, hogy mondjam meg neki az apukája nevét. Na, Gogóka bajban... Inkább másra tereltem a szót. Azt, hogy milyen választ várt, e percig se tudom.
Utána meglátogattam a Beoltott beoltó társaságot (értsd: családoztam). Én is megkaptam az oltást a veszedelmes kór (és az elmebaj) ellen. Plusz ugye az influenza. Alig érzem a karom. Utána pedig Nagyiztam, akiről a Beoltott társaság (értsd: családom) úgy beszél, mint egy zsák krumpliról. A zsák krumpli, a Nagyim, pedig csak gubbaszt a sarokban és szemez a szendviccsel amit meg kéne enni, de a fene se kívánja. Erre érkeztünk meg Anyával. Én elővettem a stand up comedy összest és szerény személyemben összpontosulva, mp6 formátumba tömörítve előadtam. Plusz közben teát főztem és különböző étkeket raktam Nagyim elé, hátha. De nem. Egyedül a tea és Anya által készített pirítóst volt hajlandó megenni. Meddig lesz ez így?
Ez a család sose lesz normális (volt valaha?). Mindegyik tagjának csak saját maga számít (nem mondom, hogy én teljes kivétel vagyok. de többször vagyok kivétel, mint nem), a másik magasról van leszarva. Az egymás elől titkolózáshoz is nagy tehetségünk van. Valamint a másik tönkretétele is a repertoárunk elején foglal helyet. A bocsánatkérés és az empátia valahol hátul kullog a felnőtt tagok tudatában. A játszámázás, a másik önbecsülésének földbe tiprása és a földön fekvőbe rúgás pedig Oscar-díj esélyes. Remélem Tarantino kiszemelt minket, ebből aztán lehetne filmet csinálni... Horrort, méghozzá!
