Oly sok mindent tudnék írni, de mégsem teszem... Jó volt a péntek-szombat, végrevégre. Nem nagyon akaródzott hazajönni, ott mindig jó. Biztos EnyiEpi vendégágya miatt, de olyan jót aludtam... mint egy hete nem. Hazaérkezésem után, mert ugye mégis kell, ki is tört a Pearl Harbor, leforgattuk a csatajelenet(ek)et. A családi szemeket zavarja, hogy nem úgy történnek a dolgok, ahogyan ők elképzelik. Dehát.. érdekel? Tulajdonképpen én vagyok a Pizzagirl, akit hárman figyelnek és aki őrültek házában érzi magát. A végén vajh' én is menekülőre fogom a dolgot? (mostanság nagyon úgy érzem)
Ez a dal pedig egyszerűen nagyon édes. Én pedig nagyon zöldszemű vagyok, és ébren álmodozom ésésés macskám is van. Szóval köszönöm, illik hozzám!
