Félre ne értsétek,nem utánzás képpen,de én is magam alatt vagyokKrisztit utánoznám,egyébkéntMa egyébként nagyon jó volt a napom,eleje is-vége is(mondjuk Ritáékkal nem tudtam találkozniDe voltam jégen,beszéltem Bodryval(vagyis Muraközy Adriennel) és voltam Annáékkal színházban.Akkora volt ez a darab..PletykaMadáchban voltunk,első sor,első 4székElég vicces volt,mert,ha egy kicsit ismerem(márpedig ismerem)a testbeszédet+az ilyen kicsit pszichológiai reakciókat,akkor észre lehet venni a színészeket ezeketNem tudok most idézni ilyen reakciót,de szemmozgás,vagy mimika vagy testbeszédre gondolok vagy csak egy nézésNa,de ez persze ez 2'egyszerű' ember között is megfigyelhető.Azért írtam,hogy 'egyszerű' emberek,mert a színészek nagyon nagy 'bohócok'(azt is írhattam volna,hogy nagy színészek,de annak nem lenne semmi értelme)Ahogy leírtam ezt a szót,hogy 'bohócok' eszembe jutott a 'gyerekkorom'(nem mintha most nem lennék még az,egy kicsit),amikor az utcán láttam egy bohócot és mennyire nem tudtam belegondolni,hogy mi lehet a maszk mögött.Lehet a maszk mögött(bár ez elég ritka,szerintem),egy tényleg vidám,nagyon mosolygós ember,aki tényleg azért állt oda,hogy Minket(anno gyerekeket),akik sírunk azért,mert nem kaphattunk fagyit,megnevettessen,megmosolyogtasson egy lufiból készült kutyával,cicával,virággal.De lehet a masz mögött egy olyan ember,aki most legszívesebben otthon ülne egy sötét szobában és sírna,vagy csak el lenne merülve a gondolataiban.És mégis ott van és nevettet minket.Azon gondolkodom,hogy bele is őrülnék,ha lenne egy színész barátom/barátnőm.Soha nem tudnám,hogy mikor igaziak az érzései vagy mikor érzi magát a 'színpadon'...A színészek csodálatosak,akárcsak a bohócok-bár vétek őket egy helyen említeni.A színészetben csak az nem tetszik,hogy sok,bonyolultabbnál-bonyolultabb szövegeket kell megtanulni(Lásd a mai Pletyka című darab).De a többi elképeszt...az,hogy mennyire tudják befolyásolni az emberek hangulatát,az,hogy mennyire le tudnak nyűgözni,az,hogy mennyire tudnak azonosulni egy szereppel...Elképesztő.De erről nem is akarok többet beszélni.  Ez a mai színház egyébként nagyon jó volt.Köszi AnnaNem tudok igazából mást írni,mert most egy olyan dolog kavarog(több dolog is) a fejemben,amiről 1., nem szeretnék beszélni.2., nem tudok rá megoldást(és ez talán a legborzasztóbb).Mind a kettő lelki,'szívi',de ezeknek nem tudok parancsolni.Ja,szeretném leszögezni,hogy nem szerelemről van szó.Ez valamiféle,fajta hiány,űr amit a lelkemben senki sem képes kitölteni és mindenhol kényszeresen ezt keresem...(talán egyszer fogok tudni erről beszélni.Talán akkor,ha találtam rá megoldást(és itt nem az örökké tartó szobafogságra gondolok),vagy el tudtam felejteni.)   Arra is rájöttem még(szintén ma),hogy mennyire-mennyire fontosak az érintések az életemben.Két szinte külön világ-de két külön élet biztosan-és mégis talál valami közös pontot.Ami talán nem is annyira közös és a másiknak nem is annyira fontos,mint nekem,de mégis közös és bennem(sajnos a másik fél részéről nem tudom)mennyire méélllly(szándékosan írtam így)nyomot hagynak(hagyott).Talán erre is vártam egészen addig a pillanatig,amíg az 'enyém' nem lett.De sajnos ez csak egy pillanat,elmúlik,mint a többi,de nekem nagyon sokat jelent.És soha sem kapom vissza.Szándékosan nem említek időt,személyt és körülményeket,mert rá lehet könnyen jönni,hogy miről is áradozom.Az illat,az érintések,a helyzet,a minden.Ez tulajdonképpen nagyfokú hiányt,űrt jelent az életemben,amit talán soha(főleg nem egy ilyen kapcsolatú ember)nem fog tudni pótolni...De én mégis keresem.De miért?Feleslegesen?Nem ér semmit az egész csak egy rakás szendevés,könnyek és talán egy csodás barátság elvesztése emiatt?