Baskasi olma, kendin ol,böyle çok daha güzelsin,ya gel bana sahici sahici,ya da anca gidersin
Anasinin kuzusu,cigerimin kösesi,kis bu neyin cakasi,kis hepsi senin mi
Hepsi senin mi,hepsi senin mi
Oynama sikidim sikidim,oynama sikidim sikidim,oynama sikidim sikidim,ah yanar döner, a-acayipsin...
Csak gondoltam,hogy érezze mindenki a török fílinget. Nos,igen itt vannak a törökök. Nem is tudom,hogy hol kezdjem.. /tudom,tudom: az elején/. Hétfőn egy hirtelen ötlettől vezérelve Virágocska megölelt,mondván: "Mikor jönnek már ki? Nem bírok már többet itt lenni... " Ekkor még egyikünk sem tudta,hogy a közel 2 és fél órás várakozás csak az eleje az "are you waiting for the turkish group?"-nak. Az történt,hogy /természetesen/ a B portán vártuk őket és az A-ra jöttek,de nekünk ez csak akkor lett gyanús,amikor Hasan odajött és megkérdezte,h "are you waiting for the turkish group?". Végül a sikidim és az "Im here about for 2 hours" között kiderítettünk,hogy a gépe egy 'last minute change' miatt 2 órával előbb jött és már itt van reggel 6 óta. /Poor,poor...,node,erről majd később/ Aztán amikor 2 és fél óra után már csak egy gyufával tudtunk nyitva tartani a szemünket kilépett a kapun egy 770 méteres csapat. Igen, a törökjeink. Aztán rinyálás,hogy a lányok nem akarnak külön menni a szállásukra a diákokhoz,csak ketten.Vagy esetleg még többen.
/A fiúk,persze nem panaszkodhattak,hiszen 7-en laknak együtt és Gogóka vezetgeti őket. Kivéve: ma,de erről is majd később. /
Végül,csekélyke angoltudással megbeszéltük,hogy hová megyünk és miért is? És,azt is,hogy hogyan-ez az érdekes... Az volt a legkínosabb/viccesebb/égőbb,amikor meg kellett mondanom az Hombre/Embre nevű török formának,hogy "we'll get off the next stop!"(vagy valami ilyesmi),de mindezt úgy,hogy Ő a 68-as hosszúbusz elején,én pedig a 68-as hosszúbusz végén álltam. Ezt a very complicated helyzetet kicsiGogó úgy oldotta meg,hogy miniszoknyában és leggingsben átugrált a csomagokon(és nem mellékesen: az embereken) és közben kiabált Hombre/Embre-nek,hogy "we'll get off the next stop!"(vagy valami ilyesmi). Csak az egész busz röhögött,sőt még a törökök is,akik kezet/lábat és más egyebet nem nagyon csókolhatnának Anyának és nekem,hogy van hol aludniuk. /félreértések elkerülése végett: nem teszik/
Amikor megérkeztünk a guesthouse-ba,akkor megtudták,hogy van 5percük elkészülni. Természetesen,nem lettek készen-ezt ugye mondanom sem kell? Amikor végre,c-s-a-k l-a-s-s-a-n elérkeztünk a Határ útra,és még a géphang is bemondta,hogy "Határ út,végállomás. Viszontlátásra!",akkor megcsörrent a mobilom és Fogmosós keresett,hogy "Ugye a törököknél van a táncruha?" Persze,hogy nem volt náluk,így maradtunk ugyanazon a villamoson és c-s-a-k l-a-s-s-a-n visszamentünk a guesthouse-ba,és onnan a Határ útra vissza. Majd megmutattam nekik,hogy hol is vagyunk és hová megyünk és most szállunk le. És miért is? És,egyébként miért nem beszélek spanyol helyett esetleg,törökül? Aztán kiderült,hogy tájékozódást kell tanulnom,mert még Hombre/Embre is azt gondolja,hogy a Marson vagy a Vénuszon élek.(említettem már,hogy "a jó,kurva anyátok!!"??-ezt ma sokszor már,szóval benne vagyok) Aztán egy kis bor(Fotósnak 3és fél pohár),egy kis Városliget("megy a faszom velük..hülye vagy?") Aztán tánci-tánci és tapsi-tapsi(török tánc és török performance),majd kavarás,mert Hombre/Embre inkább partyzni,mint aludna,de ezt gondoltuk. Aztán menés a buszhoz gyorsba,Tapsi-tapsi néni elől és letevés őket aludni és megmondani,hogy holnap reggel 8:00-ra vagyok itt és legyenek kész. SziaJóéjt/Güle Güle!!
Másnap reggel 8:15-kor még "I would like to eat some tea!" Jó,egyél! Aztán,persze ne várj meg engem,végülis csak én tudom,hogy merre kell menni. Nem tudja,este sem tudta,akkor ma miért tudná? Természetesen nem értünk be 9:00-ra(miért is sikerült volna?),mert "Budapest is the bitterful city,and ur bitterful too"(ez egy elég összetett mondat,ahhoz képest,amik még a nap folyamán elhangoztak) És én vagyok egy siettető,mert szeretnék nem 10:00-ra beérni,megértem. Teljesen. Aztán tőkehal fíling,amikor a Szalonban,annyian voltunk,mint a törökök.(Szóvicc,értitek?!) Majd csoport be és kiosztás,ahol kiderült,hogy a Margit-szigetre vagyunk sokan, a törökök meg kevesen. Most kivételesen fordított volt az arány,konkrétan 11 magyar és 4 török. Akkor ehhez vegyétek még hozzá a szeparációt és a törökök angol tudását. Az angol tudásukat a követekező mondattal tudnám definiálni:
Gogó: what r u doin' in ur free time?
Mulat/aki egy török és ma nem mulat(szóvicc,megint.derossz)/:No.
Gogó: Feladom...
Tapsi-tapsi főnéni: Okay.
Köszönöm, a beleegyezést. Ne fotózzál már,a jó kurva anyád!!! A mi főnéninkhez képest és kifinomult és konszolidált ember vagyok/"akkor inkább menjetek haza innen a gecibe,bazdmeg...!!"/ Szökökút-waterfall,érted?Nem.Jó,gondoltuk.
Aztán még egy kis kerülés(Árpád híd-Nyugati-Deák-Oktogon-Mechwart liget-Millenáris) és még mi vagyunk a pöcsök,hogy fikázzuk a döntéseket. Tegnap még 5percet nem lehetett sétálni,mert fáradtak voltak. Aztán végül lett belőle: Árpád híd-Nyugati-Mechwart liget-Millenáris,de csak az időszűke,a lábak némi nemű hiánya,türelmetlenség (és fáradtság?) miatt.
A következő meglepetés akkor ért minket,amikor bementünk ennidébe, ami nem volt pötiplézsundszví. Vázolom a szituációt: vörös csillag,Lenin,drótháló,Marxizmus and "it was so funny,but u dont know it coz ur too young". Igen,valóban. És töriórán sem tanultunk róla. És a Nagyszüleink is némák. Jah. Finom pizza,nyugis törökök,nem hiztiző asztaltársak és nem táncoló Tapsi-tapsi főnéni. Kellemes lett volna az ebédünk,ha ennek nem pontosan az ellenkezője történik. De,történt szóval nem az.
Titanic exhibition és "Te baszod fel a saját agyadat!"-by kedvesMatróz és mindenhová minket követő és a vendégkönyvbe is előttünk író törökök,akik visítanak. Majd a végén préseltünk magunknak alibit,hogy itt voltunk. 2ft-osból,százasért egy bármiféle mintát a Titanicról. Köszi, a hozzájárulást,dear Dante.
Jut is eszembe:
Gogó: poor,poor Hombre/Embre...
Hombre/Embre: poor?What does it mean?
Gogó: ömm,ömm.. I have to go now. Bye.
Ma megtörtem a jeget és nem mentem velük haza,de cserébe elmondtam,lerajzoltam és rímbe szedtem(Activityzünk,nem mondtam még?),hogy hogyan találnak haza. Meg kisPolitológus is tudja az utat,csak ő kocsival ment. /Természetesen,ezért is mi kérünk elnézést.-nem a tévében/
Aztán a nap kellemes/szórakoztató/kedves része következett. Az a 2 és fél óra,amit Dante-val töltöttem a Mammutban és jó. És könyv és nevetés és pizza és várakozás és saláta,amiből:
Dante: minden a tiéd,kivéve a fetasajt.
Gogó/csipegetve a maradékot/: jó,akkor megeszem a fekete és zöld olivabogyókat..
Dante: Hupsz,bocsika. Jah,egyébként,ha nem kérnéd a pizzádat,nyugodtan szólj csak nekem..
Gogó: oké..
(2perc röhögés után)
Dante: mennyit eszel már? el fogsz hízni?
Gogó: tessék.egyed csak.rád fér..
Aztán elég égő V.kerületi történetek,amiből csak azt mesélném el,amikor Művésszel és kisMűvésszel találkoztam és kiabáltam,úgy örültem. És öleltük egymást kb. 2percig. És jó.
Csak azt nem tudom,hogy miért nem vettem meg azt a Vonnegut könyvet a Libriben? Add 1: nem volt nálam pénz(köszi,Dante!Akkor majd holnap visszamegyünk), Add 2: nem voltam benne biztos,hogy nekem az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater kell. De,az kell.
8 felé,a feta kockák és egyéb fincsiségek után már nagyon szomjasak voltunk és úgy döntöttünk,hogy nem a főbejáraton megyünk ki,hanem előbb még betérünk a Match-ba,de aztán mégsem. Majd,már a szabad levegőn,kedves Dante,az egész nap általam hurcolászott pulóverével csapott fejbe,amit még most is köszönök. Még jó,hogy ez még nem a bőrkabát szezon. Akkor már nem csak vastüdő kéne,hanem egy rohammentő is. Az egészben a pláne az volt,hogy azt a nitroglicerin,ami a pizzámból kiszállt(ami egyébként nem) látni véltük a főbejáratnál,egy nagy füst felhő formájában. És még látni véltünk sok idegenül beszélő embert,akiket azért nem mertünk biztosan törököknek mondani,mert mi már mindenhol azt láttunk. Szóval valami nagy füstfelhőt láttunk és furcsán ismerős hangokat hallottunk a főbejáratnál,amikor is felnéztünk és Tapsi-tapsi főnénit láttuk meg,az összes kurvasok törökjével együtt. Olyan spurit,mint ami ott volt még soha életemben nem láttam magunktól...
Majd égtünk az V.kerületben,de erről már írtam,a többi meg,nem igazán publikus hiszen égő.Na,ennyit a törökökről mára,a hétre és kábé egy életre.