GoGo

Tegnap borzalmas napom volt. Nem mintha ez ritkaságságba menne manapság, de erről az érzelmi oldalakon említést kell tenni. Meg egyébként is, erre való ez a blog. Mindenkinek a könyökén jön ki a család mizériám és az abból következő (lassan élni nem akarásig fajuló) problémáim, de ha ez vígasz: nekem is.

Tegnap szép napos idő volt, igazi, első tavaszi vasárnap. Családi ebédre indultunk Epiékhez, de előtte beugrottunk Anya munkahelyére. Ez nem is lenne annyira lényeges, csak azért, mert ott lemásoltam a nyelvvizsga könyvet, hogy tudjak gyakorolni. Plusz (és ez fontosabb), hogy tudjam Epinek lobogtatni ezt a papírhalmot, "nézd, ilyen lesz a nyelvvizsgám! És meg fogom tudni csinálni!!!" Mikor ütött az óránk, és indultunk Anya belőtte a kocsiba a Láger rádió. Nem nagyon szeretem ezt, mert nem vagyok szokva én az ilyen zenékhez, de lassan habituálódik. Egyszer csak egy szép szövegre lettem figyelmes és ugye (?!) nem az a fontos, hogy melyik korból való, hanem az, hogy mit énekel. Legyen az Tibi, Művészúr, vagy akár Karthago. "Volt egy fiú s egy forró délután eltévedt végleg az élet útján. Eltévedt fiú olyan, mint bármelyikünk ezerette az életét és az álmait. Elindult ő a fények útján, elhitte az álmok furcsa hangját, csalóka színét..." Mire ráeszméltem, hogy mit is énekel és, hogy tulajdonképpen nekem énekli ezen az első szép tavaszi, motoros napon elhúzott mellettünk egy pasi, piros motoron. Nekem pedig volt annyi eszem, hogy magamra öltsem a mindent eltakaró, fekete napszemüvegemet. A pasi sokáig követett minket, én pedig sokáig csendesen sírtam. Kénytelen kelletlen eszembe jutottak bizony "mi lenne, ha még most is..?" kérdések és rájöttem, hogy valószínüleg megvédene és megszólalna értem. Ettől kezdve még jobban sírtam, mert ez az, ami hiányzik nekem tulajdonképpen. Egy valaki, akit szeret és tisztel a családom, akinek nem mer visszaszólni. Lehet, hogy ez már az elmúlás és az elmentek szentként tisztelése? Azt nem tudom, de mindenesetre a piros motoros mellé csatlakozott egy kék is. Aztán tovább elemeztem, amit nekem énekelnek: "Ugye eljössz még, talán eljössz még, mi várunk rád ha szól a dübörgés." Gondolkozom azon, hogy motorra ülök. Ez így önmagában abszurdnak tűnik, de nekem ki kell ezt próbálnom mégegyszer, valaki mással. Visszatérve: minden első, napsütéses tavaszi, motoros napon megtalál ez az érzés. Idén már másodszor, de mindig véget vet neki valami.
Most is véget vetett, az, hogy megérkeztünk Epiékhez. Enyi azzal fogadott az általa kipróbált prototípus teszt után, hogy "na, sikerült kiheverned azokat, amiket Enyi (azaz saját maga) mondott neked?". Kedvesen mosolyogtam és megkérdeztem: mi az ebéd? Miután az összes, egy hét alatt megszerzett poénomat ellőttem, muszáj volt neki állni matekozni, mert az idő véges és, holnap matek vizsga. Ezért Enyi és Anya (vicces nevek) az emeltre, Epi és Gogo a földszinti asztalhoz vándoroltak, és ki-ki elkezdte a maga munkáját. 3 óra után, kaptam egy kis szünetet, mikor már azt se tudtam, hogy mennyi 2+2 és, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Tök jól ment a matek (kopp,kopp,kopp - gyorsan, valami, fa felületen), így hamar hazajöttünk. Vagyis, Nagyimhoz, ugyanis ez volt a családlátogatós nap.

Mikor megérkeztem Nagyikámhoz, láttam, hogy sötét van a szobájában. Benéztem a vécére, a konyhába, sehol senki nem volt. Megállt bennem az ütő, mert egyszer álmodtam egy ilyet, hogy sötét van nála, és mikor felkapcsolom a villanyt csak egy négyzet alakúra hajtogatott ágynemű kupac fogad. Ezt a félelmemet legyőzve, bementem hozzá és látom, a sötét szobában ül. Mikor felkapcsoltam a villanyt (mostmár tényleg) megkérdeztem tőle, hogy mit csinál itt, a sötét szobában? "Semmit. Ülök." Volt a válasz. Valahol nem értem, hogy miért ül egy sötét szobában, de ezen nem volt időm gondolkodni, inkább terápiásan betuszkoltam a szobába a kutyát és lett nagy boldogság. Sokan félünk attól, hogy csak egy hét múlva találnak ránk a szomszédok, mikor már rég meghaltunk, de szegény Nagyimnak ez, a három lánya mellett is lehetséges. Legalább tévézne! "Nincs abban semmi érdekes." - mondja ő.
A "vasárnapi családlátogatás" következő epizódjának leforgatása Műkedvelőnénél történt. Mikor bementem, és vittem neki sütit, azzal rázott le, hogy nem ér rá, mert emailt ír. Mondtam, oké, kimentem, hatszor körbe futottam az egész háztömböt, majd visszamentem és megkérdeztem: na, eltűnt a küldés gomb? Tényleg eltűnt, beszart az internet, de nem én voltam!  Azon volt kiakadva, hogy múlt héten nem kapott unokahúgi puszit, mert az unokahúgnak (ki, én volnék) fájt a torka. Ez csak egy ócska trükk volt, még a szilveszteri alakítása miatt.

Ma megnéztem a Csak a testeden át című filmet! ZénóZebulontól kaptam karácsonyra! Sok idő óta először röhögtem nagyon jókat! Mondjuk a történet kicsit szomorú, de Eva Longoria alakítása zseniális benne.Az szabályszerű ha egy filmet egymás után 2x megnézek? :-)  "a milyen micsoda milyét?" :-)