Gondoltam, hogy stílusos angol címet adok a bejegyzésnek, ha már benne vagyok nyakig az angolban. Életem egyik nagy dilemmáját élem az angoltanárokról, az angoltanításról és a módszerekről. Meg a nem létező önbizalmamról és a (remélhetőleg létező) tudásomról. A barátságról és a re-barátkozásról. Valamint a blogom miért-jéről. Szépen sorba veszem őket, hátha utána könnyebb lesz a lelkem.

Felhívtunk egy angol tanárt, mert úgy véltük (mi ez a többes szám? Anya úgy vélte), hogy nekem nem jó az iskolai angoltanárom. Azért nem jó, mert elfogultan ítéli meg a tudásomat, túloz, amikor rólam van szó. Persze, egyenest egy szobrot is állíttat az új háza kertjébe rólam. Szóval, a külön angol órára járók csoportjába tartozom vasárnap óta. Az első óra nagyon nem tetszett, mert úgy éreztem, hogy nekem a nyelvvizsgára nem kell tudnom lefordítani ezt a mondatot, hogy "a ti nagymamátok nem szokott fázni abban a kicsi nappaliba vasárnap délután augusztusban? De igen." Erről hosszasan értekeztem Anyának is, aki megmondta, hogy de, ez kell a nyelvvizsgához. A tanár, egyébként, már az első telefonbeszélgetésünkkor megjegyezte, hogy ő az első adandó alkalommal le fog beszélni engem erről a nyelvvizsgáról. Too late, baby, mert már jelentkeztem. Vasárnap adott 60 mondatot, amit le kellett fordítanom mára, meg egy könyvet, amit el kell kezdenem olvasni, és kb. még 5 feladat mára. Lelkiismeretesen megcsináltam őket, majd kinyomtattam a témaköröket (amiket egyébként a vasárnap éjjeltől máig tartó időintervallumban megváltoztattak) és mentem ma hozzá órára. Ma adott újabb mondatokat, újabb két könyvet. Az egyik egy 206 oldalas gyakorlókönyv, amit 3 hét alatt be kell fejeznem, a másik az angol nyelvtan bibliája, amit szintén be kell nyalnom. Adott magnós feladatot is. Az én feladatom az, hogy mondjam fel a könyvet a gépre. Ettől a hideg kiráz, mert utálom a hangomat mindenféle videókon, kazettákon, cédéken. A koncertvideómat is csak nagy erőfeszítések árán tudtam megnézni. Aztán szóba jöttek a témák, mire az volt a tanári jótanács, hogy az összes 30 témához írjak 10-10 mondatot, majd küldjem el neki emailben. Ezen elkezdtem gondolkodni, hogy tök felesleges, de úgy gondoltam, hogy ő tudja. Bár fogalma nincs, hogy milyen is ez az Euroexam-es nyelvvizsga. Dupla sötétben tapogatózik; a nyelvvizsga és az én sötétemben. Plusz, azt se felejtsük el, hogy ma az arcomba röhögött, amit egy ideig nem fogok elfelejteni. Lehet, hogy laza tanár meg faarccal osztja a poénokat, de azért ezt nem kéne. És köszönöm, én nem is kérek belőle.

Ezt tegnap megpróbáltam megbeszélni Anyával. Aztán ma is. Tegnap felhoztam mindenféle un- és szimpátia okokat, majd materiális dolgokat, majd időt, majd távolságot, majd ismeretet, majd sötétet. Majd gyakorlatlanságot, majd értelmetlenséget. Ezek közül egyik sem hatotta meg éccsanyámat. Bár lehet, hogy a kiabálástól eltorzult hangom tompított a hatáson. Éjjel 2-ig fordítottam az angol szöveget, és ma elmentem órára. A faarcos poénok és az arcomba röhögésre csak az volt Anya válasza, hogy itthon kellett volna hagynom a mimóza lelkemet.
Ma megpróbáltam csendesen, halkan és jelentőségteljesen beszélni arról, hogy én bizony, ezek után, nem szeretnék ehhez a tanárhoz járni, mert ő azt mutatja meg, hogy mit nem tudok (ami részben a dolga), de úgy jövök el tőle, mint egy lelki roncs. Erre Anya azt mondta, hogy nem a lelkemet kell használni, amikor ott vagyok, hanem az eszemet és, hogy nem mondjuk vissza ezt az angol tanárt, mert ő nem csinál segget a szájából. Igyekeztem nem felemelni a hangomat és ez sikerült is, de nagyon azon voltam, hogy hisztérikus sírógörcsöt kapok, ha mégegyszer oda kell mennem. Valahol érzem, hogy ez jó (mármint nem a sírógörcs), de erre nincs időm most. Erre a tanulásra Rajzos-lány lenne alkalmas, aki "amikor van pénzem tanulok, amikor nincs pénzem nem tanulok". Erre Anya azt mondta, hogy "azt csinálsz, amit akarsz, a te életed, a te döntéseid." Erre én fogtam a telefont és felhívtam azt, aki szerintem engem fel tud készíteni.

Most kicsit barátozom. Most épp egy barátság elvesztésének a gyászát élem, és tudosítok: nem könnyű. Minden lehetséges alkalommal szeretnék lejátszani egy nyakba borulós sírós jelenetet, amit később (biztos vagyok benne, hogy) megbánnék. Aztán átgondolom, hogy miért is ment tönkre ez a barátság. Bizalmatlanság és képmutatás volt a fő probléma. Az elején bíztam, aztán egyre kevésbé. A miérteket nem itt fogom megvitatni, mert nem szeretem a blogos üzengetést. Ha egyszer lesz egy olyan alkalom, hogy szemtől-szemben leszek az illetővel, majd akkor. Addig pedig, mint az elnökök, cédulákat írok.

A blogom egy szócső. Mindent leírok, csak azt nem értem, hogy miért a neten? Írhatnám egy doksiba is és elmenthetném. Nem értem magam, hogy mi ez a "nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" elv. Nagyon szeretem ezt a blogot és tényleg sokkal könnyebb a lelkem, hogy ezt a mindent megírtam, de miért a neten csinálom? Van erre valami válasz?

Nem mellesleg megvettem a márciusi Marie Claire-t. Imádom az illatát!