Csak én vagyok itthon és a szalámis kenyér. Az egész házban egyedül alvás még nem megy, se kislámpával, se naggyal. A macska elment éjszakát látni, Fülöpöt véletlenül bevetettem az ágyneművel egyik nap, azóta rám se néz. Nagyon egyedül vagyok. :-( Ma megígértem Szaktanárnak, hogy simára alszom az idegeimet, de nem jött össze. Sőt, még tépettebbek lettek, de majd kiheverik.
Hozzátartozik az igazsághoz a mai film is, Pink Floyd The Wall. Csak csendesen sírtam rajta, mert kb. mindenki látta volna és azért mégis csak adjunk magunkra. Csak, hogy a praktikus oldaláról világítsa meg a dolgot: jó listening gyakorlat volt. Mivel magyar felirat volt és magyarul gyorsabban olvasok, szinte mindig kitaláltam, hogy hogyan is fog hangzani ez angolul. Úgyhogy, bleee - ezt üzenem az angolnak!
És, akkor íme az, mi engem megríkatott (nem volt nehéz dolga), a dal. (régi vágyam volt, hogy tudjak ilyen linkes izét csinálni és most megtanultam. EGYEDÜL!) És, persze az elmaradhatatlan szöveg és elmaradhatatlanul magyarul, mert az angolból is megárt a sok. Magyarul egyébként is szebb. Szerintem.
"Magányosan
avagy párban,
akik igazán szeretnek téged
ott sétálnak fel-le
kívül a falon.
Kik kéz a kézben,
kik barátaik körében.
A széplelkek és a művészek
kiállnak érted.
És ha már mindenük neked adták,
néhány megtántorodva elhull,
de hát nem könnyű
szíveddel széttörni
egy nyomorult őrült falat.
Ha már mindenük neked adták,
néhány megtántorodva elhull,
de hát nem könnyű."
