Bőrönd bepakolva, leporolva, rajta ugrálva, becsukva. Kopogós cipő kipucolva, rakott szoknya kivasalva. Ajándék bekészítve, ötlet kitalálva, hogy mivel lepem meg Kampányolót - remélem sikerül. Tripla annyi ruhát viszek magammal, mint amennyit egyáltalán fel tudok venni, ennyi idő alatt. Téli ruha, tundra bugyi, superwoman bugyi, koncert szetti, elegáns szetti, nyári ruha, tavaszi ruha. Kispapucs, nagy papucs, torna cipő, kopogós cipő. Rövid nadrág, hosszú nadrág, közepes nadrág, kétszínű nadrág (by Nővérem), egyszínű nadrág. Fehér, fekete, lila, sárga, csíkos, pöttyös, mintás, sima. Köntös, törülköző, toalett. Fürdőruha, számszerint kettő. Hogy minek? Mert viszem a jóidőt. Az összeset összegyűjtöttem, ami itthon volt, remélem elég lesz. Kampányoló önbizalomhiányát próbálom majd kicsit enyhíteni és elfújni a felhőket. Nővérem királysága egy napra visszatér, akkor bevetheti az összes boszorkányos tudományát. Fújhatjuk a felhőket együtt :) Egy kedves idézet részlete jutott eszembe, amit Nővéremnek és Kampányolónak küldök, (egyenlőre még) itthonról: "Ha például négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal, fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. " (Saint-Exupéry) (szokásos én-részek, kiemelve) Rettegj Szárszó, mert, ha mi hárman ott vagyunk...!!

Azon agyalok, hogy fotóaparátot merjek-e vinni? Avagy érdemes-e? Avagy Nővéremét lovasítsam netán meg? Sosem tennék ilyet. Én? Sose! Elviszem a magamét.